Intercultural Navigators címmel indult el Magyarországon tavaly ősszel a British Council programja, melyben olyan, kultúrák közötti közvetítőket képeznek, akik nem a hiány, hanem az értékek szempontjából közelítik meg hazánkat. A sokszínűség nagyköveteit tréningeken képző magyar szakembereket a program tervezésében a British Councilnak segédkező Mike Waldron készítette fel a munkára. Az Inter Pares Associates tanácsadó cég ügyvezető igazgatójával a kultúrák közti kommunikáció fontosságáról beszélgettünk.

Mióta használjuk a kultúrák közti párbeszéd kifejezést, és pontosan mit is értünk ezen?
– Szakkifejezésként az elmúlt évtizedben keztük el használni, de évezredek óta működik a dolog. Fontos, hogy tavaly az unió egy egész évet szentelt a témának, fontosságát alátámasztandó. De beszélni valamiről kevés: cselekedni is kell.

Az Európai Unió már puszta létével is népszerűsítheti
a párbeszédet, hiszen szabadságot ad, kultúrák közti kalandozásra csábítva az embert…
– Igen, de az egyénen múlik minden. Ha a határokról beszélünk, bármilyen jellegűek is legyenek, általában védelmi vonalakként gondolunk rájuk Európában. Amerikában ezek elérendő, átlépésre váró dolgok. Nekünk is meg kellene szabadulnunk saját korlátainktól, keresnünk kellene az utat ahhoz, hogy nyitottabbak legyünk valami újra.

Mégis többet beszélünk a nehézségekről, mint a lehetőségekről…
– Az Intercultural Navigators program célja épp ennek a megfordítása. A különbségeket értékként kezelik, ennek érdekében a vezetői szemlélet kialakítása, a kultúrák közti párbeszéd elősegítése, más kultúra megértése, az empátia mind elemei a programnak. Az általunk képzett nagykövetek feladata az lesz, hogy a tréningek végeztével, ahogyan a vízbe dobott kavicsok mozgást indítanak el, maguk is változást generáljanak.
A koncepciónk az, hogy készségeket és képességeket fejlesszünk ki a résztvevőkben, akik hálózatot tudnak majd kialakítani. Mindazt, amit elsajátítottak, továbbadják majd. Egy újfajta szemlélet terjesztése a legfontosabb. Ezért nem azok az emberek érdekesek, akik létrehozták az egész programot, hanem a kultúrák közti közvetítők, a mi nagyköveteink.

Kikből lehet jó kultúraközvetítő?
– Kíváncsiaknak kell lenniük. Érkezhetnek az üzleti életből, nonprofit szervezetektől, a kormányból, a tudományos életből, művészetből, a médiából, oktatásból vagy kisebbségekből.
Akkor működik a legjobban a program, ha nagyon sokféle ember vesz benne részt. Egy londoni vagy krakkói navigátor egészen más lehet, mint egy budapesti. Az a fontos, hogy ismerje a környezetét, és hogy kész legyen cselekedni.

A vezető fogalmát is újraalkotja az, ha a navigátorokat vezetőknek tekintjük…
– Igen, erről a tréningek során nagyon érdekes beszélgetések zajlanak. Nem feltétlenül az a vezető, aki a leghangosabb. A tréningeken érdekes még, ahogyan összetett személyiségek találkoznak – a célunk az, hogy pozitív energiák szabaduljanak fel ilyenkor, ne konfliktusok keletkezzenek.
» A hír eredetije a www.metropol.hu híroldalon

Értékelések száma: 1 - Osztályzat: 5.00
értékelés:12345