Vérbeli huszonegyedik századi angolszász női lektűr, kínos részletességgel leírt intim együttlétek, nagy partik és másnapok nélkül - A Zűr van, babám! aktuális kérdést feszeget, mégis elég „light” ahhoz, hogy villamoson olvasva is befogadható legyen.

Emily Giffin első, magyarul is olvasható kötete nem áll be a szingiliregények sorába, ugyanakkor a modern nőt foglalkoztató probléma áll középpontjában. Harmincas, boldog, férjezett, de nem akar gyermeket – és ez rendben is van addig, amíg férje is így érez. Claudia azonban a huszonkettes csapdájába kerül, amikor párja, Ben, akivel a kezdetektől egyetértettek abban, hogy nem vállalnak babát, mégis elkezd vágyakozni egy gyermek után. Saját magát adja fel, hogy megtartsa házasságát, vagy mondjon le a kapcsolatról azért, hogy elveiről ne kelljen? Igazán jó megoldás nélküli helyzetét átmenetileg a szakítás látszik megoldani, de a gyermekáldásért hiába küzdő nővére és másik, megcsalt testvérének története újra elgondolkodtatja azon, hogy helyesen döntött-e.

A témát Giffin nem a rossz lektűrök felületességével járja körbe – keresetlen szavak nélküli, őszinte, szimpatikusan tépelődő főhősnője környékéről hiányoznak a drága parfümök, illatos koktélok és méregdrága autók. Nem csomagolja csilivili köntösbe a sztorit, megtartja azt inkább emberinek. Egy darab gazdag udvarló az, amiről azért nem tud lemondani, a többi klisét azonban meghagyja másoknak. Üdítő az is, hogy nemcsak a magyar fordítás minőségi, de még a borítóra is jó ránézni, sok, a női olvasóközönségnek szánt könnyű olvasnivalóval ellentétben.

A történet nagy meglepetést nem okoz végkifejletében, az addig elvezető utat azonban okosan megírt kitérőkkel teszi meg Claudia és Ben. Azok is bátran vehetik kezükbe a regényt, akiket a borítóra nyomtatott „#1 Bestseller” alapesetben inkább riasztani szokott –a felirat nem az olcsó irodalom szinonimája.

Emily Giffin: Zűr van, babám! (Kelly Kiadó)

» A hír eredetije a www.metropol.hu híroldalon

Ezt a hírt még nem értékelték
értékelés:12345