A Kossuth Kiadó és a Metropol közösen jelentette meg A magyar festészet mesterei című sorozat legújabb kötetét, amely ezúttal Barcsay Jenő életéről és alkotásairól szól. Rózsa Gyula munkája jelenleg is megrendelhető vagy megvásárolható a ki-
adó boltjaiban.

Barcsay Jenő (1900–1988) a huszadik századi művészet messze kimagasló alakja, hat évtizeden át erkölcsi és szakmai mércéje, közvetve és közvetlenül generációk meghatározó mestere.

Életrajza szakmai életrajz, mert amióta tizenkilenc esztendős korában, 1919-ben elhagyta erdélyi szülőföldjét és a Képzőművészeti Főiskola növendéke lett, biográfiájának fordulatai és eseményei kizárólag pályafordulatok és a művészet történetének eseményei.

Családot nem alapított, gyermekei nem voltak, privát életéről említésre méltót nem jegyeztek fel. Olyannyira csak a hivatásának élt, személyes históriája olyannyira egy, a közösségnek alkotó festő históriája, hogy életrajzában nem találni egyebet, mint kiállítások, ösztöndíjak, megbízások és elismerések adatait.

Barcsay a lehető legkevésbé szerencsés pillanatban lépett művészpályára. Tizenkilenc ősze az ellenforradalmat, a fehérterrort jelentette a magyar történelemben, és a provincializmus, az agresszív konzervativizmus, a diszkontinuitás kezdetét a művészeti életben.

A minapi, a forradalmakkal többé-kevésbé kompromittálódott korszerű és avantgárd művészetet nem ismerték el, elhallgattatták és emigrációba kényszerítették, a szellemi folyamatokat megakasztották. A Nyolcak, a forradalmi aktivisták, mindazok a mesterek, akiknek a méltó utódját később az érő Barcsayban látja majd a kritika, évekre vagy örökre szétszóródtak Bécs, Moszkva vagy Párizs irányába, nevük, munkásságuk tabu lett, vagy felemlítve inszinuáció tárgya.
Rózsa Gyula tanulmányából

Barcsay Jenő

• 1919–1924 A Képzőművészeti Főiskola növendéke Vaszary János, majd Rudnay Gyula osztályában.
• 1925 Első kollektív kiállítása az Ernst Múzeumban.
• 1926–1927 Állami ösztöndíjjal Párizsba, onnan Olaszországba utazik.
• 1945-től Az anatómia és a szemléleti látszattan professzora a magyar Képzőművészeti Főiskolán.
• 1953 Megjelenik a Művészeti anatómia, amely utóbb sok kiadást ér meg és nemzetközi hírű tankönyvvé válik a művészetoktatásban.
• 1954 Kossuth-díjat kap.
• 1966 Megjelenik Forma és tér című műve.
• 1978 Szentendrén megnyílik az állandó Barcsay-gyűjtemény.

Az impresszionisták hatása

Első párizsi útján még az impresszionisták, Matisse, majd Cézanne hatott elementáris erővel az elszigetelt Magyarországról érkező festőre.

A másodikon felfedezi magának Picassót és a kubizmust. Cézanne közvetlen hatását azok a több nézőpontot alkalmazó, a tárgyakat feszes geometrikus fegyelembe tömörítő gyümölcscsendéletek bizonyítják, amelyek a francia mester műveihez hasonlóan még őrzik a természetes látvány illúzióját, és amelyek kilencszázhuszonhét körüli dátummal tűnnek fel mostanában a műkereskedelemben. Utoljára az avantgárd mesterei komponáltak ilyen feszítő nyugalmú, súlyos csendéleteket a tíz évvel azelőtti Magyarországon.

A festő városa, Szentendre
Barcsay és Szentendre kapcsolatáról cikkek, tanulmányok, könyvfejezetek születtek.

Okkal: ha minden komolytalan feltételezést elvetünk a „mi lett volna, ha” spekulatív tartományából, miként alakult volna művészete külföldi ösztöndíjak nélkül, tanári munkával megszerzett anyagi függetlenség nélkül, miként, ha meginog a szocialista realizmus idején – egyetlen feltételezés kockázatmentes.

Biztos, hogy nem ilyen életmű születik, ha a fiatal festő nem megy 1929-ben Szent­endrére, s nem ragaszkodik a városhoz élete végéig.



» A hír eredetije a www.metropol.hu híroldalon

Ezt a hírt még nem értékelték
értékelés:12345