20/11: Vámpírdráma kínos felhanggal
Kíváncsi arra, milyen lett volna a Szívtipró gimi filmváltozata, ha az Ausztrália helyett Forksban, vámpírokkal meg vérfarkasokkal forgott volna? A Twilight-sorozat második részének filmváltozata, az Újhold ugyanis körülbelül ezt mutatja be.A Stephenie Meyer-rajongók valószínűleg azzal az elképzeléssel ülnek be világszerte mától a mozikba, hogy két órányi tömény drámát láthatnak majd. Ehelyett azonban kínos jelenetekkel bőven ellátott filmet kapnak, amelyikben egy lány néha álmában sikít.
Pedig Chris Weitz azért is váltotta a rendezői székben az Alkonyatot tető alá hozó Catherine Hardwicke-et, hogy még véletlenül se legyen túlzottan csajos film az Újholdból, vagyis szélesebb közönséget szólítson meg. A végeredmény még csajos filmnek is ciki: néhány jelenet sikeredett drámaira vagy látványosra, a film java részében azonban szeretnénk a piros üléshuzatban elmerülni, és csak a vége főcímnél felszínre kerülni.
Az Újhold valamivel azután kezdi meg Cullenék történetének meséjét, mint ahol az Alkonyat véget ért. Bella (Kristen Stewart) és Edward (Robert Pattinson) már egy pár, azonban a lány tizennyolcadik születésnapján bekövetkező baleset ráébreszti a vámpírfiút arra, hogy túl veszélyes Bellának vele maradnia. Elhagyja a lányt, aki sokáig képtelen túllépni ezen, majd régi ismerősével, Jacobbal (Taylor Lautner) tölti idejét.
Felmerül pár tinisorozatos szellemben vászonra vitt klisé: barátság vagy szerelem, melyik fiút válasszam és a többi. Egyedül az elvesztett szerelem fölött való továbblépést sikerült drámaian ábrázolnia a rendezőnek. Közben azonban színpadias mozdulattal lekerülő póló, esőben félmeztelenül rohangáló tinédzserfiúk és egyéb nyalánkságok színesítik a képet.
Arra, hogy a film a könyvhöz mennyiben hű, nem lehet sok panasza a nézőnek – csak néhány jelenet maradt ki vagy történik másként, igaz, ezek némelyike át is alakítja kissé a történetet. És ez nem is baj. A baj az, hogy a film fő motívuma Taylor Lautner felsőteste, és ezen egy vetítőteremnyi ember nevet fel a premieren. A baj az, hogy a mezőn lassított felvételben nyargalászó Edward és Bella mellől csak a kis őzikék, nyulacskák és virágkoszorút reptető madárkák hiányoznak, és hogy ettől is kínos nevetés uralkodik el a mozikban. Meg az is, hogy halhatatlan helyett hajthatatlan szerepel egy helyütt a magyar feliratban.
Az Újholddal nem nagyon tud az ember mit kezdeni. Ahhoz, hogy dráma legyen, túl sok benne a kínosan nevetséges jelenet, de hiába nevetünk, ha a filmet nem vígjátéknak szánták. Lautner kistini rajongóinak érdemes jegyet váltani, a Pattinson-tábor jobb, ha előre tudja, hogy kedvence keveset lesz vásznon, igaz, neki jutott minden dráma. Jó hír az összes rajongónak: jövőre jön a harmadik rész is, és nem Weitz, hanem David Slade rendezi.
» A hír eredetije a www.metropol.hu híroldalon


Kriszti Írta:
Szerintem Rob Pattinson mostanra túlzsba vitte a vontatott beszédet, eleinte jobban tetszett. Éppen ezért Jacob felé hajlok.
Ja, és lécci ne vedd ezzel a filmmel egy kalap alá a Szívtipró gimit, mert ABBAN nem sok kivetnivaló volt, ehhez képest...
Szívem szerint visszahívnám a csajrendezőt, mert azt hiszem, egy női könyvet, tiniknek, csak nő tud jól megrendezni. Láttuk az Alkonyatból.
A fehér ruhás jelenet tényleg gáz volt.
Nekem túl sok volt a közelkép, érvényét vesztetté egy idő után. Nem volt feszültség, mire feleszméltünk, már jött a következő nagy esemény. Szappanoperának jó, csak akkor nem két órába, hanem négybe ellett volna megcsinálni. Lassúbb részekkel, több hallgatással. (Művészfilmeket eszem reggelire!)
Na, de alapjában véve nem bántam meg hogy láttam. Csak remélem, a kedvenc 4ik kötetemet nem csesszintik el...