Harminc dokumentumfilm kapott helyet a 41. Magyar Filmszemle versenyprogramjában; a február 2. és 7. között vetített alkotások változatos témákkal, többek között a romániai forradalommal, az egyetlen kommunista kibuccal, 2006. október 23-ával és a Muzsikás együttes történetével is foglalkoznak.

Puskás Hungary című mozijában Almási Tamás csaknem kétórás filmmel követi nyomon Budapesttől Madridon és Athénon át Ausztráliáig a világ talán legismertebb magyarja, Puskás Ferenc életét és pályafutását.

Egy látássérült roma fiatalember szinte esélytelen arra, hogy bekerüljön a magyar felsőoktatásba, Bodnár Zsolt azonban mégis sikerrel járt; az ő küzdelmét mutatja be Balassa László Pozitív sokk című portréfilmje.

Bádogváros címmel az Avasi-dombra épült miskolci pinceházak különös hangulatú mikrovilágáról készített lírai hangulatú kisfilmet Csáki László.

Gusztav Spet tragikus sorsát idézi fel Domokos János Palimpszeszt című dokumentumfilmje. A rendező a sztálini terror által elpusztított, majd feledésre ítélt orosz filozófus 92 éves lánya segítségével kísérli meg Spet és egyúttal egy megsemmisített világ részbeni újraolvasását.

Kis Anna az iszlám és a közép-európai kultúra találkozását kutatja egy házaspár történetén keresztül, miközben a Házi paradicsom nézői a mélyen vallásos Mubarak és a markáns egyéniségű Zsuzsa kapcsolatával ismerkedhetnek meg. A hetvenes években a gyámhivatal gyakran kiragadta a gyermekeket a hátrányos helyzetű családokból, hogy intézetekben helyezze el őket. Bogdán Árpád filmrendező kikérte intézeti aktáját, és megpróbálta felkutatni szüleit és testvéreit – Mészáros Antónia Megtagadva című dokumentumfilmje ennek a múltkeresésnek a folyamatát követi.

Többek között Botticelli, Szent-Györgyi Albert, a tatárjárás, a kékvércse és a vetési varjú nyomába erednek a 41. Magyar Film- szemlén versenyző tudományos-ismeretterjesztő filmek; a közönség idén a műfaj hét alkotásával találkozhat február 2. és 6. között. Harminchárom kisjátékfilm méretteti meg magát a filmszemlén.

Szalay Péter dokumentumfilm-rendező, a 41. Film-szemle dokumentumfilmes zsűrijének a tagja.

– Évek óta tapasztalható rangos nemzetközi fesztiválokon a dokumen-tumfilmek erőteljes jelenléte, sőt a fikciós és dokumentarista műfaj egymáshoz közeledése. Ezek a filmek képesek az ellentmondásos és néha abszurditásba forduló világunkat hitelesen ábrázolni. Ílyen nívós alkotások létrejöttéhez egyfelől az alkotói oldalról jól átgondolt témák, míg a finanszírozási oldalról nézve jól felépített támogatási rendszer szüksé­ges. Az így elkészült filmek a nyom­ta­tott, internetes és tévés híradásokban sokkal nagyobb publikációt érdemelnek. A felcsigázott érdeklődésű néző így bátran kapcsolhat egy-egy tévé­ben sugárzott filmre, persze ha a televíziók műsorra tűzik azokat.

Mohi Sándor rendező-operatőrt, számos hazai és nemzetközi elismerés tulajdonosát a dokumentumfilmek hazai elismertségéről, a műfaj sajátosságairól kérdeztük.

– A filmszemlék történetében már az is kedvező fordulat, hogy a doku­mentumfilmek is bemutatkozhatnak a közönség előtt. Régebben a filmfesztiválok csak a játékfilmeknek nyújtottak lehetőséget. Itthon a dokumen­tumfilm­ek nem tartoz­nak a kiemelten kezelt műfajok közé, pedig fontos eseményeket örökítenek meg. A dokumen­tum­film a min­­dennapi életünkről szól, annak jelenségeit tükrözi egy mélyebb formában, és átfogóbb képet ka­punk magunkról is. Erre ma kisebb az igény: a nézőt gyakran nem a valóság, hanem pusztán a szó­rakozás érdekli. Pedig fontos, hogy érteni és elemezni tudjuk a körülöttünk lévő világot, az eseményeket. Akadozik a dokumentumfilmek támogatottsága is: eddig egy évre egy stúdió egy játékfilm összegét kapta meg dokumentumfilmek elkészítésére, és ebből gazdálkodott. A filmes így gyakorlatilag a költségei felét tudja fizetni, a másik felére a honoráriumát fordítja. Egy valóságfeltáró film előkészítéséhez, a forgatáshoz és az utó-munkákhoz nem elegendő az erre a célra nyerhető összeg. Reméljük, hogy ez a finanszírozási forma a jövőben kedvező irányban változik majd.

György István tudományos-is­meretterjesztő és doku­mentumfilmeket készítő filmrendező, Balázs Béla díjas.

Miközben nemzetközi filmfesztiválokon előtérbe kerülnek a dokumentumfil- mek, nálunk mintha még mindig a szakma mostohagyereke lenne ez a műfaj.
- Itthon még mindig nem foglalta el a méltó helyét a filmművészetben a dokumentumfilm, de még ennél is rosszabb a helyzet a tudományos-ismeretterjesztő filmekkel. Ennek elsősorban szer­vezeti okai vannak, és ebből következnek a pénzügyi, finanaszírozási gondok. Régen három já­tékfilmnek megfelelő összeget kapott egy filmstúdió arra, hogy ebből dokumentumfilmeket és ismeretterjesztő filmeket készítsen. Az is segítette a munkát, hogy a stúdiók előre tudtak tervezni, és ez a szín­vonalat segítette, ered­ményessé tette a mun­kát. Ez régebben, a rendszerváltás előtt volt – ennek a műfajnak ez az idő­szak kedvezett. Nagyfilmek előtt vetítették őket, a tévékben szintén helyet kaptak ezek az alkotások. Ma más a helyzet: tervezni nem lehet, mert nem tudni, mely téma kap pénzügyi támo­gatást. A pályázati pénzeket pedig csak arra az egy filmre lehet felhasználni. Aztán azt sem tudni, mi lesz a filmekkel: különböző polcokon pihennek, a tévék nem vagy csak ritkán és késői műsoridőben ad­ják őket.

Mitől esik el a néző, ha ezek a filmek nem jutnak el hozzá a jövőben?
- Mivel ezeket a filmeket a tévék nem vállalják fel és nem is reklámozza őket senki – így a közönség érdeklődése is megszűnik irántuk. Nem is tudják, hogy léteznek. Pedig nagy szerepük lenne az ismeretterjesztő filmeknek abban, hogy közvetítsék mindazokat az ismereteket, amelyekkel nap mint nap talál­kozunk, de a hátterüket alig ismerjük. Sajnálatos, hogy az ismeretterjesztő filmek még a dokumentumfilmeknél is mostohább körülmények között léteznek.

A dokumentumfilmek szerepét mintha a tévériport venné át.
- Ez csak részben igaz, sőt lényegében szinte egyáltalán nem az. A riport egy-két percben nem tud hátteret adni az eseményekhez, csak szinte a tényeket helyezi egymás mellé. Az események megértésének, mélyebb elemzésének a lehetősége a dokumentum­filmekben lenne meg, ha erre pénz és érdeklődés lenne. Persze azért szü­letnek kiváló alkotások, de sokkal többre lenne lehetőség.
» A hír eredetije a www.metropol.hu híroldalon

Ezt a hírt még nem értékelték
értékelés:12345