Rita Monaldi és Francesco Sorti élménnyé teszi a történelmet. Az olasz szerzőpáros – nem mellékesen házaspár, két gyermek szülei – a barokk korba kalauzolja olvasóit hétkötetes történelmi regénysorozatában, mely egy kasztrált énekes, kém és apát, Atto Melani elveszettnek hit levelezésének feldolgozása.

Nemzetközi bestsellerré vált az eddig megjelent három kötet, de Olaszországban nem lehet kapni azokat – az egyház elismerését nem vívta ki a sorozatot nyitó, XI. Ince pápáról nem túl hízelgő részlejetek felfedő Imprimatur.
A második regény, a Secretum tegnap került a hazai könyvesboltokba. Ebből az alkalomból érkezett Budapestre a szerzőpáros: a kötetről Francesco Sortival beszélgettünk.

Hogyan akadtak rá Atto Melani levelezésére?
 — A kapcsolatunk vele a nyolcvanas években kezdődött. A diplomamunkámat a Melani-családról írtam, és már akkor úgy gondoltam, hogy Atto élete kész regény. Sok anyagot gyűjtöttem Melaniról és a családjáról, de kivitelezni csak a feleségemmel tudtam az ötletet.
Sok addig ismeretlen dokumentumra is rátaláltunk együtt. Az apát leszármazottai a huszadik század elején száztíz kötetnyi levelezését adták el, egy részét külföldre, ami a történészek számára tragédia volt, hiszen korábban háromszáz évig együtt volt a levelezés Toszkánában. Szerencsénk ivolt, mert egy ismerősöm ismert egy római grófot, aki néhány kötetnyi levelet megörökölt, azonban nem akarta, hogy ez kiderüljön. Egy olasz törvény szerint bizonyos mennyiség fölött az ilyen iratokat nem szabad eladni, és engedélyezni kell, hogy tanulmányozzák ezeket. Ő Amerikába akarta eladni a dokumentumokat, végül mi meggyőztük, hogy ne tegye, és el is olvashattuk a levelezést. Párizsban és Firenzében is találtunk leveleket, így volt elég anyagunk ahhoz, hogy elkezdjük a könyveket.
Atto Melani nyolcvannyolc évet élt, a könyvekben ő a központi figura. Hosszú élete során rengeteg fontos politikai esemény közelében került. Alakján keresztül a barokk kort is be tudjuk mutatni: egy olyan évszázadot, amely során egész Európa megváltozott. Ő a központi bolygónk, de egy egész galaxisnyi tény veszi körül a kötetben.

És mi a fikció szerepe a regényekben?
– Sokan kérdezik, miért nem esszében, tudományos keretek közt dolgoztuk fel a leveleket. Először is, regényt akartunk írni. Másodszor pedig a fikció az emberek szívéig hatol, nem „csak” az agyukig. Nem próféták vagyunk, nem a világot akarjuk megváltoztatni a könyvekkel, de kutatásaink során rengeteg újdonságot tudtunk meg, és ebből szeretnénk átadni az olvasóknak is. A fikció sokkal hatékonyabb erre, az olvasó nem érzi a távolságot az író – azaz a tanár – és az olvasó – a diák – közt, nem hiszi azt, hogy meg akarják győzni valamiről.

A katolikus egyházra sikerült is hatást gyakorolniuk…
– Inkább negatív válasznak nevezném ezt.

De hogyan akadályozhatták meg a könyvek kiadását? Pontosan mi történt?
– Eleinte azt gondoltuk, lehetetlenség az egész, egy háromszáz éve halott pápáról szól a történet… de a könyv mégis eltűnt a polcokról, nem nyomták újra, miután elfogytak a példányok. Aztán rájöttünk, hogy szeptember 11. után szentté akarták avatni XI. Ince pápát az iszlám ellen folytatott harca miatt, és mi ezt zavartuk meg.
A másik dolog az, hogy az olaszok pontosan tudják, mi rizikós rájuk nézve, és mi nem. Ami veszélyes, azt egyszerűen nem csinálják, még ha ez derítene is fényt az igazságra. Mi ezzel a rendszerrel mentünk szembe, amikor kiadtuk a könyvet, a rendszer viszont felháborodott azon, hogy két, addig ismeretlen ember megtette ezt. Végül feladtuk, hogy a hazánkban kiadjuk a könyveket. Ez sokakat elkeserített, hiszen végre volt valaki, aki mert a rendszer ellen cselekedni.

Más, katolikus országokban nem tapasztaltak hasonló gondot? Ott van például a mélyen katolikus Spanyolország...
– Ott épp fordítva történt a dolog. A Secretumban egy másik összeesküvést leplezünk le, a spanyol királyi családdal kapcsolatosan. Az a végrendelet, amelynek köszönhetően ők ma az ország királyai, kierőszakolt végrendelet volt – vagyis ez a történet talán még rosszabb, mint a másik. És mi történt? Semmi. Sőt, rengeteg interjút kértek tőlünk.
Pedig Spanyolország a hetvenes évekig diktatúra volt. Az olaszoknál más volt a gond, kétarcúk. Individualisták, mégis mindig ott van az elnyomás lehetősége.

Hogyan írnak Ritával közösen?
– Természetes folyamat az egész. Én sokáig egy gazdasági magazinnak írtam, a stílusom száraz és unalmas volt. Meg kellett tanulnom másként írni: Rita javaslatára elolvastam Proust Az eltűnt idő nyomában című művének mind a hét kötetét. Három évnyi intenzív terápia volt. Amikor az utolsó könyvvel végeztem, egy álmomban én voltam Proust, ott volt velem Rita is, és a felhőket néztük, én pedig olyan szavakkal írtam le őket, ahogyan Proust tenné.
Az Imprimaturnál voltak még ellentéteink, a Secretumnál azonban már tudtuk, mit várhatunk a másiktól. Most már tökéletes összhangban dolgozunk, nem osztjuk fel a fejezeteket, nincs egy olyan oldal sem a könyvben, amelyben ne lenne benne mindkettőnk munkája. Sokszor el is felejtjük, hogy ki mit írt.

Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a kötetek?
– Atto Melani nagyon sok mindent látott és megélt. A történet kezdetén hatvan is elmúlt, később egy trükkel fiatal éveiig térünk vissza. Mindvégig ő és egy fiatal barátja áll a középpontban, az utóbbi a narrátor, akinek személye természetesen változó.
De nem az ő élete a történet lényege, hanem azok a fontos események, amelyek a világban történtek – háborúk, halálesetek. És ezekhez mindig kapcsolódik valami, amit a történelemkönyvekben nem találunk meg. Árulás, gyilkosság, valamilyen trükk – de mindig csak olyasmi, ami valóban megtörtént, bizonyíthatóan.

Kezdettől hét kötetben gondolkodtak?
– Nem, eredetileg egy kötetre készültünk, de annyi anyagunk volt, hogy rájöttünk, kétezer oldal lenne minimum, így felosztottuk hét kötetbe. Most a negyediken dolgozunk.

Film is készül a sorozatból. A forgatókönyv írásában is részt vesznek?
– Nem – nem a mi dolgunk, nincs is rá időnk. A változtatásokban segítünk. Ben Kingsley fantasztikus lesz Atto Melaniként, a szeme egyszerre fejez ki intelligenciát és félénkséget, és még annyi minden mást is. Melani nagyon komplex személyiség volt, többek közt olyan kasztrált férfi, akit a nők vonzottak, még ha meg nem is kaphatta őket. Haláláig egy nőbe volt szerelmes.
» A hír eredetije a www.metropol.hu híroldalon

item rateEzt a hírt még nem értékelték
értékelés: