Környezetvédelmi sikertörténetként szokás emlegetni a Temzét. Az ipari forradalom óta London folyójába annyi tisztítatlan szennyvíz került, hogy élővilága kipusz­tult, egy bűzös, habzó kanálissá vált.

A folyóknak van egy bizonyos öntisztuló képességük a bennük lévő élő szervezeteknek köszönhetően, csakhogy a szennyezésnek is van egy hatá­ra, ahonnan már az élővilág pusztulásával, a part menti ivóvízbázisok szennyeződésével kell számolni.

Az angolok ezt a határt nagyon hamar átlépték. A szennyvíztisztításra a 19. században csak kezdetleges módszerek léteztek – a rómaiak óta ismert rács-szűrés és homokszűrés –, de ezeket sem nagyon alkalmazták. Aztán amikor valakirájött, hogy a kolera és a kezeletlen szennyvíz
között összefüggés van, illetve vizsgálni kezdték
a vizekben élő baktériumok életét, az emberiség ismeretlen jótevői feltalálták a biológiai elvű szennyvíztisztítót.

A lényege, hogy fel kell gyorsítani ugyan­azt a folyamatot, ami a természetben lejátszódik. Ehhez az élővizeknél hatványozottan nagyobb baktériumsűrűségre és oxigénre van szükség, hogy minél gyorsabban, minél hatékonyabban, minél több szennyvízből zabálják ki a mikroorganizmusok
a szerves és szervetlen anyagokat. Az elmúlt száz év alatt eljutottunk odáig a technológia finomításában, hogy a tisztítás hatékonysága mára megközelíti a száz százalékot.

A hatvanas években halottá nyilvánított Temze vízgyűjtőjén jelenleg olyan szinten tisztítják a szennyvizeket, hogy visszatértek a folyóba a lazacok, sőt delfinek is megjelentek már a torkolatvidéken. De ne csak az angolok előtt hajtsunk fejet, hasonló törté­net zajlott le a Rajnán is.

A Dunát – a többi Duna menti országhoz hasonlóan – sokáig mi is gátlástalanul szennyeztük. Mostanáig a legnagyobb szégyellnivalónk az volt, hogy a budai oldal szennyvizét (Óbuda északi része kivételével) tisztítatlanul eresztettük a Duná­ba, mert nem volt pénz szennyvíztisztítóra.

Sokan, sok szempontból kárhoztatják az Európai Uniót. Bevallom, magam is a szkeptikusok közé tartozom, és kiábrándító véleményemet igazolva is látom például az egyenlőtlen versenynek kitett mezőgazdaságunk hanyatlása okán. Azt azonban el kell ismernem, hogy van a tagságnak pozitív hozadéka is.

Egy olyan nagyságrendű környezetvédelmi beruházás, mint amilyen a napokban beindult csepeli Központi Szennyvíztisztítóé, az EU támogatása nélkül nemigen valósulhatott volna meg. Mostantól 49-ről 5 százalékra csökken a Dunába eresztett tisztítatlan fővárosi szennyvíz aránya, sőt ezzel párhuzamosan, szintén EU-forrásból, korszerűsödik a legtöbb szennyvíztelep a Duna vízgyűjtőjén.

Így ha mezőgazdaságunk, és vele együtt falvaink ki is pusztulnak lassacskán, a Dunában legalább megmarad az élet
– az EU-tagságnak hála.
» A hír eredetije a www.metropol.hu híroldalon

Értékelések száma: 1 - Osztályzat: 3.00
értékelés:12345